The Eye (A szem)

Nos, kezdjük az elején. Ugye ez egy feldolgozás, egy remake. Az eredeti The Eye (A szem) sem készült túl régen, vagyis nem egy 1970-es alkotás, mégis meglepő, hogy már is remake-je van. Szóval az eredeti darab címe Gin Gwai és 2002-ben került a nagyérdemű elé.
Ebben, amiről én most írok, Jessica Alba játssza a főszerepet. Nem tudom megítélni milyen színésznő. Ebben a filmben, véleményem szerint nem kellett túlságosan megerőltetnie magát, hiába a viszonylag nagy név, egy kevésbé ismert színész is legalább így eljátssza, ha nem jobban, ki tudja? Lényeg ami a lényeg, nem mondom, hogy rossz, de talán ha egy picivel jobban átéli Jessica, nos, talán nem kell mondanom, hogy az imdb-s átlag is feljebb kúszhatott volna.

Jessica Alba egy vak nőt játszik. Ennek ellenére teljesen normális életet folytat, zenél, nincsen gondja semmivel, ugyanúgy közlekedik mint más, nagyon kifinomult minden más érzéke, ahogy az lennie szokott ebben a helyzetben, egyszóval mondhatjuk, hogy mindent megtesz, hogy normális élete legyen, ami többé kevésbé sikerül is neki.
Van lehetősége a műtétre. Kap egy másik szemet, és úgy tűnik végre valóra válik Sydney Wells (őt játssza Jessica) legnagyobb álma: Végre elfelejtheti a sötétséget, megismerheti a színek, fények, árnyak formák világát. A műtét sikerül, Sydney szeme szépen gyógyul, igaz először még eléggé homályosan lát, de az orvosai szerint ez normális. Sydney szeme is elkezd javulni annak rendje és módja szerint, de valami nem stimmel vele. Olyan dolgokat, képeket, lát, amiket nem volna szabad. Amiket senki nem lát, csak ő. Ennek ellenére látja a normális dolgokat is, de már nem tudja eldönteni mi valós, és mi az amit csak a szeme képzeltet vele. Természetesen senki nem hisz neki. Először. Majd miután többször halálra rémülve találják, Sydney meggyőzi orvosát, hogy itt másról van szó, és nem elmebetegségről. Elkezdenek nyomozni hát, hogy mi történhetett vele, magyarázatot keres arra, hogy mi is történik vele.
Miközben nyomoznak, mi hátradőlhetünk, és göngyölíthetjük a történetet, halad az szépen a maga módján. Kissé vontatott, kissé lapos, de a vége egész jóra sikerült. Sydney rájön, mi az amit lát, és megpróbálja használni eme képességét, miután rájön, hogy mi történt vele, miért látja azt amit valójában lát. Az utolsó néhány perc szomorúra sikerült, mint ijesztőre, ez biztos.

Nálam talán az volt a probléma, hogy hiába láttam még a film megtekintése előtt az alacsony imdb-s átlagot, én valahogy sokkal többet vártam a filmtől. Majd csalódnom kellett, hiszen rájöttem, hogy az-az arány teljesen helytálló volt. Láttam, hogy horror, thriller besorolást kapott, így egy picit több rémisztő jelentet vártam annál, mint amennyit végül kaptam.

A szem értékelés

---

A színészi teljesítmény olyan amilyen. Biztos sikerült volna jobbra, de ehhez bizony forgatókönyvnek, illetve a rendezőnek (aki jelen esetünkben David Moreau) kicsit jobb munkát kellett volna végeznie. Láttunk már ilyen filmet, ezért valami olyat kellett volna nyújtani, ami picit más. A horror taget nem tenném a thriller mellé, a thriller bőven megfelel. Ha horrornak szánták, hát, az bizony nem eléggé sikerült. 5/10. Nem volt benne semmi különleges, újranézni nem igen fogom (legalábbis nem magamtól). Barátnővel nézős lehet, talán.

A balszerencse áradása

Nos. Mit mondjak? Elképesztő film volt. Mondjuk az imdb besorolást valószínű sohasem fogom megérteni, hiába tették, oda hogy „comedy” mert ha valami hiányzott ebből a filmből, akkor az a vicces jelenet. Érdekes.

Ami a másik érdekesség, ami számomra inkább volt megmagyarázhatatlan, mint zavaró, az az, hogy egész végig olyan érzésem volt, mintha régen játszódna a film. Régi autó, berendezés, de megcsillant a faxgép. Ja, az autókra visszatérve: nem hiszem, hogy volt a hatvanas években központi zár (bár ki tudja).

Ami igazán megfogott, az a látványvilág. Hihetetlen képek tárulnak a nézők szeme elé. Kedvenc jelenetem a tó fölötti ház. Lélegzetelállító, és kb. ennyi amit elárulok róla, nem szeretném feleslegesen lelőni a poént. Persze nem csak ez az egy, ami kiemelkedik. Mert kiemelkedik az összes, de egyet azért illett megemlítenem, és nos, nekem ez a kedvencem.

Igazán érdekes a sztori. Már-már hihetetlen, amivel nincsen semmi baj, hiszen egy fantasy-ról beszélünk, amiben illik vakmerően elrugaszkodni a földtől, és illik visszaadni egy képzelet szülötte képet a nézőnek. Sok olyan film van, ami igaz történeten alapul, de mégis kicsavarva mutatják be, ami érdekesebbé, izgalmasabbá teszi az egész alkotást.

Két gyermeket mutatnak be, akikre csak zúdul a balszerencse, mondhatjuk árad feléjük az. A családjukat megölik, és a gyerekeket is nagyon szeretnék eltenni láb alól. Ám, csodák csodájára, valahogy mindig megússzák. Köszönhető ez a találékonyságnak, és persze a szerencsének. Ami azért érdekes, mert megmutatja a film, hogy a sorozatos balszerencsék közepette is lehet az embernek szerencséje. Persze a film ennél sokkal messzebbre mutat.

Ejtenék pár szót a negatívumokról. A tetőpont (nem tudom merjem-e így nevezni) viszonylag hamar jön, és nekem olyan érzésem van, hogy ezt egy picit sokáig próbálják húzni, hogy a feszültség minél tovább fennmaradjon, ám, néha már-már idegesítő jelenetek is voltak benne. A negatívumokat ezzel azt hiszem ki is merítettük.

Az összhatás, illetve a végeredmény magasan az átlag felett van. Szerintem a zenét, nagyon jól eltalálták, szinte elképzelhetetlen, hogy valami más szóljon benne. Tökéletesen illeszkedik a képi világ a zenéhez, és fordítva. Nem tudom mennyit adnék rá, ha nem lenne benne az a pici hiba, amit az imént említettem a feszültségről. A film hosszával nem volt baj, de az elején, vagy legalább a felénél még kitalálhattak volna valamit, hogy legalább egy íz, tizenöt perccel később ébredjen fel az olvasóban a film mivoltja. Nem egy ördöngösség, és mivel ez egy kritika ugyebár, úgy gondoltam, hogy ezt is megemlítem.

A Balszerencse Áradása értékelés:

8/10. Nem is fűznék hozzá több mindent, talán még annyit itt lábjegyzetben, hogy a színésznő (a kislány) a film forgatása alatt 16 éves volt, mégis teljesen profi alakítást nyújtott. Azt hiszem a botrányhős hollywoodi sztároknak lenne mit tanulnia tőlük. Jó volt.

Hancock

Még mielőtt belekezdenék a dologba, el kell hogy áruljam, a kritika rögtön a film megtekintése után készült, ám nem lett befejezve. Majd megnéztem még egyszer, ugyanis volt kivel, és bevallom másodjára sokkal jobban élveztem, így az írás jelentős részét kalapács alá vetettem, így alakult meg, ez, mit most olvasol.

Úgy indultam neki, hogy, biztos jó lesz. Nem láttam trailert, nem olvastam róla kritikákat, még az imdb-s értékelést sem láttam. Egy Cinema City moziban, még jó pár hónappal ezelőtt egy szalagcímet: „Hancock – Hamarosan!”, illetve Will Smith-t egy eléggé leharcolt profil fotóval. Mikor aztán megérkezett, kíváncsiságból ültem le elé. A végeredmény? Nos, olvasd el.

A történet lényegében egyszerű: Adott egy szuperhős, sebezhetetlen, lepattannak róla a golyók, nem öregszik, tud repülni, iszonyatos ereje van. Tiszta „Legenda”, amolyan „Bad Boy”. Szó szerint, ugyanis a városlakóknak eléggé megoszlik róla a véleménye. Hatalmas erejét, sebezhetetlenségét felhasználva, egy őrangyal lehetne, de nem az. No nem, nem rossz ember, csupán nem úgy viselkedik ahogy az emberek azt tőle elvárnák. Emellett iszik is. elég rendesen, (whiskey, talán kipróbálom azt, amit iszik a filmben J) Egy rosszfiú elkapásával dollár százezres károkat okoz a városnak, amit – valljunk be – elég nehéz jó szemmel nézni, és mint mindig, egyszer itt is betelik a pohár. Ám az egyik „életmenő” akciója ismét „balul” sül el, ám a megmentett élet ezúttal hálás Hancock-nak. Elhatározza, hogy akármilyen nehéz is lesz, egy kedves, segítőkész szuperhős figurát farag Hancock-ból. Míg Hancock javul, történik körülette valami, ami számára eddig ismeretlen, és egyben megdöbbentő. Minden erejével azon lesz, hogy megtudja, ki ő valójában, és ehhez közel kerül, ám a segítség csak nehezen érkezik, szinte már majdnem túl későn. A film utolsó negyed órája tele van meglepetésekkel, sőt, még egy kis izgalmat is sikerült belecsempésznie Peter Berg-nek, így tulajdonképpen a pontszámot, amit a végén látsz, ez a jelenet tornászta fel oda, ahova.

Tulajdonképpen egészen a feléig nem értettem, hogy mi lesz még itt, de aztán a fordulatnál egészen magával ragadott a film, és csak sodródtam az eseményekkel, mikor már-már kezdtem kétségbeesni, hogy már a felénél totál ellaposodik a film, de szerencsére tévedtem. Bár, őszintén be kell vallanom, hogy utána viszont túl sok minden történik, pereg a sztori rendesen. Ennél hosszabb filmet csak nagyon indokolt esetben szabad legyártani, az ötlet viszont sok volt, ráadásul jók így halmozni kellett. Ami nem baj, hiszen ne unatkozzon a néző, de ha hirtelen túl sok dolog történik, nem mindent fogunk fel úgy ahogy a készítők szeretnék. Tulajdonképpen most magyaráztam meg, hogy miért is változott meg a cikk miután másodjára is láttam: jobban megért bennem az egész, amit láttam, könnyebben tudtam elszeparálni a cselekményeket egymástól, és jobban kiforrt bennem Smith eléggé mélyen lévő karaktere. Egy szó mint száz, Hancock küzd, egyre különösebb és váratlanabb dolgok történnek, (és egyre több minden) de vége teljesen pozitív kicsengésű volt számomra. Szándékosan nem mesélem tovább, spoilermentesen szeretnék írni, de bátran mondhatom mindenkinek, hogyha szeretne egy picit kikapcsolódni a vasárnapi ebéd után, nyugodtan üljön le elé, hiszen valljuk be megéri. Sőt, ha van rá lehetőség, akár kétszer is. Legalábbis számomra megérte kétszer látni. Lehet, hogy nem fog velem egyetérteni jónéhány ember, de nem az a tipikusan egyszer nézős film. Kitűnő szórakozás, még akár barátnővel nézős is lehet, persze nem egy REC kategória azért.

Hancock értékelés:

6/10. De mint mondottam volt, az utolsó negyed óra tornázta fel. Azt hiszem a negatívumokat is kimerítettem. Lehetett volna sokkal jobb is, de egészen jóra sikerül így is. Kicsit túl sok minden jut a második felére, ez viszont rendezői hiba. Halmozni jó, de mindig van egy határ, amit illik betartani, igazán kíváncsi lennék, hogy egy másik rendező mit hoz ki ugyanebből az alapötletből. Tehát még egyszer, az ötletekkel nincs baj, a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után, ám ha képesek vagyunk mögé nézni, egy egészen szórakoztató filmet kapunk. Érdemes tehát megnézni. Másodjára nekem jobban tetszett, azt hiszem ezt így kerek perec még nem mondtam ki. Jó szórakozást, illetve aki látta, kíváncsi lennék a véleményeitekre.

Cloverfield

Úgy indultam neki, hogy bár láttam a trailert, nem nagyon vágtam, miről is van szó. Az első tíz perc alatt megfájdult a fejem, nem jött be ez a kézi kamerás fíling. Ráadásul egy szereplő tartja a kamerát, pont úgy, ahogy kb. én csináltam, mikor először fogtam ilyen cuccot. Jelentősen élményromboló volt, főleg a képi hatások miatt, erre visszatérek majd az értékelésnél.

Nem mondanám erre a filmre, hogy ütött. Tegnap este kezdtem el, olyannyira nem kötött le, hogy a 20. perc környékén egy laza alt+f4 mozdulattal nyugovóra tértem. Majd ma, délelőtt kezdtem folytatni, és innen már egyenesen végignéztem. Le kell szögeznem, hogy én nem szeretem az ilyen filmeket. Azontúl, hogy elég kicsi a valóságtartalma (ami nálam néha, bizonyos filmeknél fontos) szinte semmit nem tudunk a szereplőkről, se az emberiekről, és se a szörnyekről. Minden előzmény nélkül, valami megtámadja Manhattant, miközben mi valami búcsúbuliban vagyunk, és már kezd az agyamra menni a kézi-kamera. Ekkor történik egy kis áramkimaradás (hopp, véletlenül az egész városban nem lesz egy pillanatra áram, szerintem már ez hülyeség), majd földrengés, és azok a valamik felrobbantanak egy két épületet. Következik a menekülés, találkozunk egy két hülye szörnnyel (sajnos…).

A főszereplő nője (akivel természetesen pár órája veszett össze) ott marad egy város közepén lévő panelban. Természetesen hárman visszamennek érte (tipikus amerikai hülyeség megint. A főszereplők miért követnék a menekülési tervet? Ja, mert hogy akkor nem lenne miről szólnia a filmnek.) Az Invasionban is ez volt, de ott lényegesen jobban sikerült. Teljes a káosz, mindenki menekül, csak hárman nem… Meglepő. Teljesen kiszámítható az egész. Egy két jó jelenet azért van benne, hogy ne csak lehúzókat mondjak. Persze ezekről nem beszélek.

Még egy két szót a kézi-kameráról. Ha most valami idejönne, és elkezdené rombolni Szolnokot, az utolsó dolgom lenne, hogy a kamerámmal szaladgáljak. Gondolkodás nélkül kidobnám a picsába, franc se akarna menekülés közbe felvenni MINDENT. (újabb hülyeség)
És még sem akarom említeni, hogy egyszerűen nulla vége van.

Cloverfield értékelés:

5/10. De csak a végefelé jelenetek miatt. Egyszerűn nem gondoltam volna, hogy ennyit is adok neki. Vagy csak rosszkor néztem meg? Tény, hogy elég szar volt ez a hét, és egy normális filmre vártam. Nem kaptam meg. Semmi nem történik benne sajnos. Nem ez lesz a kedvenc filmem, majdnem sajnálom, hogy megnéztem. Bár nem szívesen mondok ilyet, de ez rossz volt.

Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men)

Először is üdv a kedves olvasóknak! Ez az első kritikám, amit kierőlködök magamból ezen a blogon, de remélem, ez egy hosszú és filmes élményekben gazdag időszak első pillanata.

Naszóval, lássuk a macit: kicsit fura érzésekkel kezdtem neki a filmnek hiszen sok pozitív és negatív kritikát olvastam róla szinte mindenhol, a legfőbb problémának mindenki azt tartotta, hogy ez bizony nem igazán érthető film, hiszen se eleje se vége… De kéremszépen megnéztem és biztosan állítom, hogy mindene megvan, hogy jó film legyen… Nemhiába kapott négy Oscar díjat. A mellék történet, ami fő szállá erősödik, vagyis lehet inkább úgy kellene írnom, hogy maga a film egy keretben van, ami egy idősödő rendőr utolsó megoldhatatlan ügye. Szépen folyamatosan csúszik ki a kezei közül, és lassan az az érzés fogott el, hogy a forgatókönyv is elkanyarodott ezzel egy másik irányba, de nem. Ez a film úgy jó, ahogy van. Nincs mit cifrázni… Nem akarok belefogni a sztoriba, mert olyan szinten spoileres lenne, hogy már szégyelném, magam, hogy lelövök minden fordulatot. A lényeg, hogy a pénz körül forog minden, és mindenki a pénzt akarja igaz, hogy más-más célra. A filmben alkalmazott fegyerek azonban felhívnám a figyelmeteket. Nagyon eredeti ötlet volt Chigurh mindkét “szerszáma” nem is gondoltam volna, hogy valaki van annyira elvetemült, hogy ilyet kitaláljon. De van és az egész filmben láthatjuk őket.

 

Nem vénnek való vidék értékelés:

9/10 Szerintem ezt mindenkinek látnia kell! Eszméletlen, hogy az izgalmat nélkülöző jelenetekkel is citeráznak az idegszálainkon a készítők! Csak ajánlani tudom…

Bangkok Dangerous Trailer

Akkor kerüljön már be a plakát után ez is.

Nicolas Cages Bangkokban

Nos, itt lesz az új Nicolas Cage film. Különös oka, hogy bekerült ide ez a plaká,t az, hogy ő az egyik kedvenc férfiszínészem.

Mr. Brooks

Megadtam neki az esélyt: Befeküdtem az ágyba a notebook-kal, meg egy takaróval, hogy na, itt most bizony kemény filmnézési délután lesz. Nem is volt semmi gond egészen odáig, amíg a VLC nem gondolta úgy, hogy ő most akkor bizony kifagy. De nem ám egyszer, hanem gondosan ügyelve arra, hogy üljek vissza az asztali géphez, nehogy fekve nézzem már ezt. Jólvan, megadom ezt az örömöt. Felkeltem hát.

És akkor most jöjjön a film:

Teljesen bejött az eleje, ahogy kibontakoztak a cselekmények. Most ezzel is az a helyzet, mint a The Fountain-nal, hogy elég nehéz spoilermentesen kritikát írni, de én most mágis vállakozom a lehetetlenre. Mr Brooks (Kevin Costner) pedig annyira eszéletlenül jól játsza a szociopata gyilkost, hogy az mrá majdnem megnyugtató. LOL amúgy tudom, de tényleg.

Mr. Brooks tehát függő. De nem drog, alkohol, vagy ilyesmi, hanem ő bizony a gyilkolás rabja. Már-már kezdi azt hinni, hogy kinőtt belőle, mikor újra jön a vágy, a gyilkolás iránt. Nem elismerésért öl, nem is az élvezetért, hanem csak azért, hogy leküzdje a vágyat iránta. Az áldozatok halálát nagy gonddal terveli ki, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se hagyjon semmilyen nyomot maga, és tette után. Nem egy vígjátékról van szó, bár volt benne egy –nem találom a megfelelő jelzőt- poén, amin azért én is (milyen meglepő) mosolyra húztam a számat. Amúgy egy teljesen jó, még brutálisnak is mondható (az utolsó fél óra alapján) thriller. Annyiban tudnám a Sweeney Todd-ra hasonlítani, hogy kb. ugyanannyira nem spórolnak benne a vérrel, de mondom, az első óra még viszonylag lájtosnak mondható, de gondolom rájöttek, hogy túl sok vörös festék marad a végére, az meg hogy venné ki magát, így hát nincs mese, el kell használni . Najó, ez egy vicc volt.
Van benne azért negatívum is. Hosszú. Amivel nem lenne semmi baj, ha történnének benne folyamatosan az ütős jelenetek (olyasmire gondolok mint a végén az álom, mondjuk). Viszonylag sok idő telik úgy, hogy csak peregnek előttünk az események, miközben mi a jelentős részét kitalálhatjuk, sajnos. Itt egy mínusz. Vágyódtam volna egy két áldozatra Mr. Brooks-tól, hamár úgyis olthatatlan vágyat érez az ölés iránt, kicsit hullhattak volna jobban az emberek. Olykor olykor hullottak is, de azoknak muszáj volt. Olyanokra gondoltam, mint az elején, az az ártatlan pár, akiket tényleg nem kényszerből ölt meg, hanem csak szórakozásból.

Természetesen tárgyalhatnánk még órákig Mr. Brooks sorozatgyilkos jellemét, de nem tesszük. Most nem. Ez nem az a bejegyzés:D Pozitívum, ahogy nyomoznak Mr. Brooks után. Tipikus filmekben, ugye már előre tudják a rendőrök hogy ki a gyilkos, minden helyszínre csak pár perccel később érkeznek, aztán utcákon át üldözik míg végül meglép. Na itt nincs ilyen. A hatóságoknak fogalmuk sincs ki a rejtélyes gyilkos. Azért természetesen próbálkoznak, ölbetett kézzel mégsem ülhetnek az irodában, milyen munka lenne már az.

Tetszett, amit Mr. Brooks a gyilkosságok helyszínén művelt. Teljesen nyugodtan mozgott, már majdnem csevegett az áldozatokkal. Meg az a zacskós pisztoly a kábelkötegelővel. Hát az valami elképesztő megoldás. Kicsit lehúzott, mikor találtak az első áldozat agyában egy kis zacskómaradványt. Mert biztos, tényleg… Az ilyenek azért kiakasztanak, de összességében azért ütős kis mozi volt. Erre az esős délutánra úgysem találtam volna mást. Nem sajnálom, hogy megnéztem, de csak kicsit kerül az átlag fölé. Ez van. Lehetett volna még mivel fokozni.  

Ügyesen ki volt találva a Mr. Brooks lánya szál. Az alma nem esik messze a fájától, de mivel majdhogynem a legjobb szál a filmben, erről keveset beszélnék. Az a két bűnöző valahogy nagyon nem illett bele a filmben. Az egy rossz pont.

 

Mr Brooks értékelés

7/10 De csak az utolsó előtti jelenet miatt. Ha az nem lett volna úgy megalkotva akkor bizony

csak egy hatost kapott volna

The Fountain – A kút

Iszonyatosan nehéz elkezdeni írni erről a filmről. Olyan érzés, mintha egy pillanat alatt akarnám leírni az egészet. Hihetetlen, varázslatos, és elképesztő ez a film. Ami pedig a legnagyobb LOL, hogy ugyanez a rendező nevéhez fűződik a Rekviem egy álomért, amire én 10/10-et adtam.

 

Nem telik el úgy hét, hogy ne hallgassam meg legalább egyszer a Rekviem főcímdalát. Az a zene, hát valami eszméletlen. Clint Mansell nevéhez fűződik. És most jön a döbbenet: Itt is ő szerezte a zenét. Már ez alapból megadta a kezdő löketet. Egyszerűen zsigerekbe markoló Clint Mansell zenéje.  

Most döbbentem rá, hgy em tudok ennyi ünnepélyes szót. A csodálatos, elragadó, szavakat már használtam, de hogy ne legyen szóismétlés, egyszerűen gondolkoznom kell a magasztosabbnál magasztosabb jelzőkőn. Olyan színészi alakítások vannak ebben a filmben, hogy most rögtön oscart adnék a főszereplőknek, a rendezőnek, meg Clin Mansell-nek az soundtrack-ért.

 

A következő, ami lenyűgözött az a film képi világa. Esküszöm, hogy ilyet még más filmben nem láttam. Káprázatos (na, ez a szó még nem volt, dejóvagyokJ). A film jövőben játszódó része valami hihetetlenül csodálatos volt. Ja, és most nem ám valami levegőben repkedő autókra gondoljatokJ.

Most jönne a történet, ugye, de ezt a legnehezebb leírni. Elvileg sci-fi, de teljesen érzelem dús.

Annyi minden van benne, hogy szinte idő mindent felfogni. A jelen köré épül a sztori, ugyanis keresek benne az örök élet fáját, a halhatatlanságot. Nem tudom összefoglalni, ezt látni kell.

The Fountain értékelés:

9/10. Nincs mese. A Rekviem egy álomért volt utoljára ennyire szívbemarkoló, és vajon véletlen, hogy a rendező egy és ugyanaz? Szerintem nem. Együtt a rendező, és a zeneszerző, egy hihetetlen párost alkotnak. Remélem, minél hamarabb láthatom egy újabb közös művüket.  Sajnálom, hogy nem mutatták be itthon, mert valami eszméletlen élményt nyújtott volna a nagyvásznon.

Elhagyott Szoba (Vacancy)

Na, most ha nem derül ki a legelején, hogy ez egy Antal Nimród film, akkor lényegesen kevesebb esély van rá, hogy az imdb-n talált kicsit hosszabb, és lényegretörőbb plot alapján megnézzem. De mivel láttam Antal Nimród nevét (egyébként ő az, aki a kontroltt rendezte, ami nekem bejött) akkor már tudtam, hogy ezt azért mégiscsak megnézem, ha másért nem, legalább a magyar rendező miatt.

 

Amúgy a sztori, hát, elég lagymatag: Történik, hogy egy válófélben lévő házaspár BMW-je lerobban egy elhagyatott út szélén. Na, a másik, meg, hogy BMW. Na nem azért, mert egy BMW soha nem robbanhat le, de azért mégiscsak hihetőbb lett volna mondjuk egy Daciával, vagy valami. Szóval az első 10 percen látszódott, hogy az alapsztori elég gyenge, meg hát legalább egy millió film épül hasonló kezdetre. De amúgy miért? Sokkal jobb sztorikat ki lehetne találni, ennél az útszélénlerobbanoknemjárarrasenki-nél. Nem?

 

Oké, megnéztem ezzel, de nem váltotta meg az estémet. Ugyanazzal a kedvvel álltam fel, mint amivel leültem  megnézni. Vagyis nem volt a filmnek semmi hatása. Nálam pedig az fontos, hogy ne csak úgy a „vakvilágba” nézzem.

 

Az egész film egy kb. 10 szobás motelben játszódik. Természetesen nem egy normális motelben, ki hitte volna? Erre is lenne száz jobb ötletem. Pl.:, hogy nem egy elhagyatott motelben játszódna, nem egy elhagyatott út mellett. Hanem mondjuk egy forgalmas út mellett egy új, szép motelban, ahol nem nyírnak ki mindenkit, hanem csak így találomra kiválasztott családokat, vagy embereket mondjuk. Basszus, ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen jó forgatókönyv író lennék:D

Amúgy a film vége meg elég ratyi lett. Viszonylag pozitívumnak mondható a 80perces játékidő. Nem lett volna értelme ezt tovább húzni. Egy jó döntés. Pont.

Hála istennek, nincs sok szereplő, mert z még zsúfoltabbá tenné a dolgokat. Azért egy két jelentnél megvolt az izgalom, valószínű ezek miatt adtam rá azt a pontszámot, amit adtam. Amúgy sajnálom, hogy előre nyilvánvaló a vége. Miért kell mindig az ilyen filmekben pont azt a párt mutatni aki éppen kiszabadul/elmenekül? Hiszen ezek sorozatgyilkosok. Nem ők az elsők. Miért nem haltak meg ők is? Szenvedtek volna egy kicsit, vagy valami. Szóval számomra az ilyen filmek már túl nyitottak, nem lehet őket eléggé élvezni, mert mindi tudom, hogy mi a vége. Lásd mondjuk a Viasztesteket. Nagyjából ugyanez a sztori. Kicsit más fűszerekkel.

 

Elhagyott Szoba értékelés:

Azért hozzáteszem, hogy Antal Nimród jó munkát végzett, azontúl, hogy egy nagyjából semmi forgatókönyvet raktak elé. Szerintem ez a maximum amit abból ki lehetett hozni. De lehetett volna még ennél is rosszabb. Így viszont egy közepesnél jobb mű született. Valószínűleg nem azért a jelentekért adom, mint a „nagy” kritikusok, én mást figyelek egy ilyen filmben. Amiből kb 130 hasonló van már. Bocsi.