Még mielőtt belekezdenék a dologba, el kell hogy áruljam, a kritika rögtön a film megtekintése után készült, ám nem lett befejezve. Majd megnéztem még egyszer, ugyanis volt kivel, és bevallom másodjára sokkal jobban élveztem, így az írás jelentős részét kalapács alá vetettem, így alakult meg, ez, mit most olvasol.
Úgy indultam neki, hogy, biztos jó lesz. Nem láttam trailert, nem olvastam róla kritikákat, még az imdb-s értékelést sem láttam. Egy Cinema City moziban, még jó pár hónappal ezelőtt egy szalagcímet: „Hancock – Hamarosan!”, illetve Will Smith-t egy eléggé leharcolt profil fotóval. Mikor aztán megérkezett, kíváncsiságból ültem le elé. A végeredmény? Nos, olvasd el.
A történet lényegében egyszerű: Adott egy szuperhős, sebezhetetlen, lepattannak róla a golyók, nem öregszik, tud repülni, iszonyatos ereje van. Tiszta „Legenda”, amolyan „Bad Boy”. Szó szerint, ugyanis a városlakóknak eléggé megoszlik róla a véleménye. Hatalmas erejét, sebezhetetlenségét felhasználva, egy őrangyal lehetne, de nem az. No nem, nem rossz ember, csupán nem úgy viselkedik ahogy az emberek azt tőle elvárnák. Emellett iszik is. elég rendesen, (whiskey, talán kipróbálom azt, amit iszik a filmben J) Egy rosszfiú elkapásával dollár százezres károkat okoz a városnak, amit – valljunk be – elég nehéz jó szemmel nézni, és mint mindig, egyszer itt is betelik a pohár. Ám az egyik „életmenő” akciója ismét „balul” sül el, ám a megmentett élet ezúttal hálás Hancock-nak. Elhatározza, hogy akármilyen nehéz is lesz, egy kedves, segítőkész szuperhős figurát farag Hancock-ból. Míg Hancock javul, történik körülette valami, ami számára eddig ismeretlen, és egyben megdöbbentő. Minden erejével azon lesz, hogy megtudja, ki ő valójában, és ehhez közel kerül, ám a segítség csak nehezen érkezik, szinte már majdnem túl későn. A film utolsó negyed órája tele van meglepetésekkel, sőt, még egy kis izgalmat is sikerült belecsempésznie Peter Berg-nek, így tulajdonképpen a pontszámot, amit a végén látsz, ez a jelenet tornászta fel oda, ahova.
Tulajdonképpen egészen a feléig nem értettem, hogy mi lesz még itt, de aztán a fordulatnál egészen magával ragadott a film, és csak sodródtam az eseményekkel, mikor már-már kezdtem kétségbeesni, hogy már a felénél totál ellaposodik a film, de szerencsére tévedtem. Bár, őszintén be kell vallanom, hogy utána viszont túl sok minden történik, pereg a sztori rendesen. Ennél hosszabb filmet csak nagyon indokolt esetben szabad legyártani, az ötlet viszont sok volt, ráadásul jók így halmozni kellett. Ami nem baj, hiszen ne unatkozzon a néző, de ha hirtelen túl sok dolog történik, nem mindent fogunk fel úgy ahogy a készítők szeretnék. Tulajdonképpen most magyaráztam meg, hogy miért is változott meg a cikk miután másodjára is láttam: jobban megért bennem az egész, amit láttam, könnyebben tudtam elszeparálni a cselekményeket egymástól, és jobban kiforrt bennem Smith eléggé mélyen lévő karaktere. Egy szó mint száz, Hancock küzd, egyre különösebb és váratlanabb dolgok történnek, (és egyre több minden) de vége teljesen pozitív kicsengésű volt számomra. Szándékosan nem mesélem tovább, spoilermentesen szeretnék írni, de bátran mondhatom mindenkinek, hogyha szeretne egy picit kikapcsolódni a vasárnapi ebéd után, nyugodtan üljön le elé, hiszen valljuk be megéri. Sőt, ha van rá lehetőség, akár kétszer is. Legalábbis számomra megérte kétszer látni. Lehet, hogy nem fog velem egyetérteni jónéhány ember, de nem az a tipikusan egyszer nézős film. Kitűnő szórakozás, még akár barátnővel nézős is lehet, persze nem egy REC kategória azért.
Hancock értékelés:
6/10. De mint mondottam volt, az utolsó negyed óra tornázta fel. Azt hiszem a negatívumokat is kimerítettem. Lehetett volna sokkal jobb is, de egészen jóra sikerül így is. Kicsit túl sok minden jut a második felére, ez viszont rendezői hiba. Halmozni jó, de mindig van egy határ, amit illik betartani, igazán kíváncsi lennék, hogy egy másik rendező mit hoz ki ugyanebből az alapötletből. Tehát még egyszer, az ötletekkel nincs baj, a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után, ám ha képesek vagyunk mögé nézni, egy egészen szórakoztató filmet kapunk. Érdemes tehát megnézni. Másodjára nekem jobban tetszett, azt hiszem ezt így kerek perec még nem mondtam ki. Jó szórakozást, illetve aki látta, kíváncsi lennék a véleményeitekre.
0 Responses to “Hancock”