Amerikai Gengszter (American Gangster)

Az elején kicsit megijedtem a film hosszúságától. 160perc, te jó isten, mi lesz itt – gondoltam. De aztán kellemesen csalódtam. Nem rajongok a gengszterfilmekért, de félretettem az előítéleteimet, és hátradőltem. Bizony, igen jól sikerült megoldani a 60-as, és 70-es évek Amerikáját. Denzel Washinotn, és Russel Crowe játéka pedig totál lenyűgöző, eme, unalmasnak egyáltalán nem mondható kellemes kis filmben.

A sztori röviden: Adott egy gengszter. Természetesen dúsgazdag, és természetesen a pénz a drogüzletekből fakad. A gazdagsághoz kapcsolódik a sofőr, aki főnöke halála után elkezdi saját drogüzletét virágoztatni. Sofőrünk rengeteget tanul tőle, és ezt kamatoztatva rövid időn belül nagy népszerűségre tesz szert. (Jaj de fura ez így leírva, de legalább igaz…) Sofőr győz, szép lassan átveszi minden fölött a hatalmat, és közvetlen a forrástól szerzi az anyagot, így jót az olcsón. De a drog méh mindig illegális. Ha nem lenne az, kb. itt lenne vége a filmnek.

Hihetetlenül ki van rakva ez a film (ez az új mondatom arra, hogy “Jól meg van csinálva” de ez annyira nem mond semmit, hogy tennem kellett valamit az ügyben:)) A rendező hagyja hogy minden szép lassan történjen, egymásból bontakozzanak ki a cselekmények, ilyesmi. Amolyan igazi tapasztalt, öreg róka alkotás, mondhatjuk.

De nem ám valami véres akciófilmre számítani. A gengszterfilmek többsége ugyanis nem ezt hivatott visszaadni. Igaz történeten alapján készült, ha jól emlékszem ezt még nem említettem sehol. A jelenetek profin “kidolgozottak” (régen ezt mondtam egy játék textúráira…:D), van min izgulni, lehet rágni a körmöket. A középpontban a nyomozás van, hogyan göngyölítik fel szépen a sztori. OMG, mennyire bejött az a tábla aminek a tetején Frank Lucas volt! Annyira mutatja a film minden jelenete a profizmust.

 

A másik pozitívum a színészek. Keresve sem találhattak volna jobbat mondjuk a zsaru szerepre. Nevét most meg nem mondom, de tipikusan olyan embernek ismertem meg, aki nem kérdez, hanem eljátsza amit elé tettek. Megjegyzem, kifogástalanul. Ja, és a soundtrackje megvan.;)

Amerikai Gengszter értékelés:

6/10. Nem tudtam negatívumot mondani igazából, de nem mostanában fogom újranézni, mert egyszerűen nem lenne hozzá kedvem. Egyszr jó volt, tetszett, de elég volt. Talán csak ezért 6/10. De ezért nézzétek meg, nem fogtok csalódni.

A 23-as szám

Talán ez az a film, amiről soha nem fogom tudni eldönteni, hogy jó, vagy inkább rossz kritikát olvastam többet. Én azt hiszem, a jóak táborát fogom gyarapítani. Talán ez az első olyan film, amiben nem “bohócként” látom Jim Carreyt (pedig van több is igenJ). Már-már majdnem jobban mennek neki a komolyabb szerepek. Még a megjelenés előtt nyilatkozta valahol Jim, hogy ezúttal egy olyan filmet alkotnak, ami garantáltan tetszeni fog majd a közönségnek, és a legtöbb néző a megszállottjává válik. Nos, megszállottja éppen nem lettem, a film után ki tudtam lépni a való világba, de alatta azért megmozgatta az agyamat:).

Olyan “sötétre”, és baljóslatúra sikerült ez a film. (Sötétet meg nem félreérteniJ) Persze nem túl bonyolult, de éppen így jó. Szerintem sikerült, van benne minden ami kell: Krimi, misztikum, fordulat. (Basszus, erről a fordulat szóról mindig Sanyika jut eszembe az Üvegtigrisből)

Nézzük a tartalmat. Főhősünk,Walter Sparrow, aki amúgy sintérként tengeti mindennapjait (már ez mekkora LOL, de tetszett:)) (ő tehát Jim Carrey) kap a  feleségétől (Virginia Madsen) egy unalmasnak ígérkező használt könyvet. Nyilván nem ilyen egyszerű: Walter az első pár oldal után felfedez valami közöset az író, és saját maga között.

A jeleneteket a könyv vizionálása, amely a végén csatlakozik a jelennel. Szerintem egész jó megoldás, és mint ahogy említettem az elején, Carrey elég jól játsza az egyre jobban a 23-mas szám rabjává váló sintért. Egyre jobban belemerültem énis, és azon kaptam magam, hogy én hülye is elkezdtem keresni a 23-mat. Szerintem pont ez volt a lényeg, hogy téged is a rabjává ejtsen.

A 23-as szám értékelése:

7/10 már csak az utolsó mondatom miatt is. Soundtrack pedig eszméletlen jó lett. Szerintem nézzétek meg:) A szórakozás garantált.

Egy dadus naplója – A Nanny Diaries

Hát, mit ne mondjak, ez egy elég gyengére sikerül film. Jóval az átéag alatt van. Én se értékeltem feljebb. Na nem mintha bajom lenne a vígjátékokkal, szeretek én nevetni (de még hogy…:)), de ez.. Gondolom a rendező is észrevette, hogy nem sikerül valami jól, ezért a végére még jól beillesztettek valami tanulságot, de még ígyse. Amúgy esküszöm, hogy a vége a legértékelhetőbb, míg így is.

A rövid történet pedig nagyjából annyi, hogy Annie Braddock (Scarlett Johansson) a diploma megszerzése után nem tud kezdeni semmit az életével, és épp ezen töprengve alkalmazza egy nagyon gazdag nő (Ez a Mr. és Mrs. X nekem valahogy nagyon nem jött be) bébiszitternek, csak úgy, kb 2 perc leforgása alatt. Már ezen kiakadtam, rögtön az elején.

 

Annie teljesen úgy megy oda, hogy ő ott most mekkora jót tesz, hisz vigyáz a gyerekre, és hogy neki majd ott milyen jó dolga lesz. Sajnos ez a rész tökre kiszámítható, megoldhatták volna úgy is, hogy az egyszerű néző ne találja ki rögtön az egészet. Annie természetesen hamar belerázódik a dologba, ez csak természetes. Mondjuk az Anyás szál (mármint Annie anyukája) sem lett valami jó. Lehetett volna fokozni. Minél jobban mentünk bele a filmbe annál jobban éreztem, hogy ez bizony egy nagyon elkapkodott munka. 

Na, most sikerült annyira jól leírnom a sztorit, hogy akár ebből még így egy jó film is kikerekedhetett volna. Most vagyok bajban, ugyanis nem találom a megfelelő szót. Én sehogysem tudtam beleélni magam, így nálam már csak ezért is bukó. A poén meg nulla benne, amit kicsit sajnáltam, hisz ez egy vígjáték lenne.

Ejtek pár szót a színészekről. Scarlett Johannson véleményem szerint jó választás volt. Nem mondom, hogy hű mekkorát alakított, mert nem, de egy másik filmben biztos jobban megállná a helyét. A jégcsap anyuka viszont meglepően jó volt, bár a névsort olvasva hirtelen egy olyan film sem jutott eszembe amiben láttam de ez nyilván az én hibám:)

 

Egy bébiszitter naplója értékelés:

Na a sok negatív után jöjjön a feketeleves: 4/10 csak. Sajnálom, nem ér többet. Talán ha lenne benne kicsit több poén. Nem siránkozok, nem ez lesz az a DVD, amit eredeti csomagolásban fogok féltve őrizgetni a polcon.

Parfüm – Egy gyilkos története

Perfume – The story of a murderer –> Ez az angol címe, de gondoltam ide írom, nem a bejegyzés címébe, mert úgy már nagyon hosszú lett volna, biz AZ.

Hm. Egyszerűen egy lövést érdemelnék azért, amiért ezt a filmet idáig nem néztem meg. Egyszer nézték a srácok a koleszban, de már a végén jártak, így nem ültem le, gondolván arra, hogy majd ha egyszer eljutok idáig akkor egyben lássam az egészet, úgy, hogy nem tudok a végéről semmit. Sok jó spoilermentes kritikát olvastam róla. Persze azért –mint mindig- voltak lehúzó emberek is, akik azt mondták, hogy unalmas.

 

Pedig szerintem nem unalmas. A 18. századi Franciaországban játszódik, és egy olyan hihetetlen illatérzékkel megáldott jóemberről szól, aki azzal tölt idejét, hogy meghalt nők illatát akarja konzerválni, mondhatjuk, hogy parfümkészítő, bár nem a szokványos módon tehát, és a film, erről a parfümkészítő sorozatgyilkosról szól.

Azt mutatja a film, hogy hogyan lesz egy gyermekből hihetetlenül gány gyerekkor után felnőtt. Teljesen jó az a megoldás, miszerint ez az ember nem a gyilkolás élvezetéért lesz sorozatgyilkos. Jól vissza lett adva a filmben ez a folyamat, teljesen elképzelhető, sőt, átélhető. Mintha az orromban lenne az akkori Franciaország minden bűze. Hihetetlen. Gondolom a fantasztikusan megírt könyv mindennek az alapja. Egyszer el szeretném olvasni azt is.

De ezt hiszem, nem temetem el a rendezői munkát, hiszen itt messze nem azt a szintet hozta a rendező, mint mondjuk a hitmanben, na. Már az elején megvolt az a jelenet, vagy inkább jelenetek összessége, ami garantálta, hogy bizony, ezt végig fogjuk nézni, és nem csak úgy tekergetünk, bele a vakvilágba. A film képei tökéletesen visszaadják a retkes, mocskos, büdös Franciaországot. A rendezés már-már annyira jól sikerült, hogy szinte érzem, azt a valószínűleg iszonyat büdös parfüm illatot az orromban. J

Sokat gondolkoztam, hogy mi teheti ennyire élvezhetővé ezt a filmet. A rendezés természetesen ezt már mondtam, de ezúttal valami mást kerestem. Végül rájöttem, hogy ezt az egész történetet, úgy lehet elképzelni, mintha megtörténhetne, egy bizonyos realizmus szövi át percről percre a filmet. A jeleneteken látszik az a magas fokú műveltség  ami aztán áthatja az egész filmet. Ez így leírva elég hülyén hangzik, remélem rajtam kívül más is rájön, hogy mit is akartam írniJ

Parfüm értékelés:

Azt hiszem, mindenképp megérdemel egy 8/10-et. A rendezés, a kosztümök (A kellékesen dobjatok egy oscartJ), minden passzolt. Érdemes megnézni, garantáltam nem fogsz csalódni. És még utána is lesznek kérdéseid. Egy igazi élménnyel leszel gazdagabb.

August Rush

Hatalmasat csalódtam ebben a filmben. Trailer alapján lehúztam, aztán meg… Meg sem tudtam szólalni utána, akkorát ütött. Nameg a zene… Ez a Soundtrack eszméletlen jól sikerült.

A film egy srácról szól, aki hihetetlen zenei érzékekkel rendelkezik. Édesanyja nagybőgőn játszik, édesapja pedig egy rockbanda gitárosa/énekes. Tehát egy igazi zenész csemete, mondhatjuk. A lány édesapja azonban problémát lát a születendő gyerekben, ezért megteszi a szükséges lépéseket, így a gyerek sem az édesanyját, sem az édesapját nem ismeri, egyedül nevelkedik egy árvaházban. Ám annyira bízik a szüleiben, és a zenében, hogy egy éjjel útraindul, hogy megkeresse a szüleit. A zene után megy. Mindenben a zenét hallja: A szélben, a közlekedő autók zajában, a kosárlabda pattogásában.

Így bolyong míg egy utcai zenész révén a varázsló-hoz kerül. Emberkénk is felcsap utcai zenésznek, és itt kezdődik igazán beindulni film. Többet igazán nem szeretnék mondani, ez látni kell:)! Igazán jól sikeredett forgatókönyv, viszonylag jó rendezői munka. A srác alakítása pedig szerintem odabasz!

 

August Rush értékelés:

8/10 A zene hihetetlen élményt nyújt, és csak fokozza a képi élvezetet. A színészek is igen jól játszanak. Tetszett ez a film.

Ajánlom mindenkinek, egy kellemes vasárnap délutáni kikapcsolódás keretein belül:)

There Will Be Blood – Vérző Olaj

Ez az a film amiről a letöbb helyen csak jót hallottam. Akármerre jártam a neten, mindenhol azt olvastam, hogy a There Will Be Blood az év filmje. Holott, én már a No country For Old Men megnézése után eldöntöttem, hogy számomra bizony az az év filmje. Még akkor is, ha vannak fórumok, ahol ezt nem mindenki gondolja így, dehát, nem vagyunk egyformák, hála istennek.  

Szóval úgy indultam neki ennek a filmnek, hogy valahol éreztem: Nekem ez bizony csalódás lesz. És  igazam is lett.

 

A film, egy olajkereskedőt mutat be azon a bizonyos ranglétrán. Hogyan megy egyre feljebb, hogyan szerez meg újabb, és újabb területeket, hogyan építi meg az úja fúrótornyokat.

Majd végül, hogy hogyan veszi el az eszét a pénz. Hogyan fogja megutálni a fia, hogyan fogja ő eldobni a fiát. Hogyan válik belőle gyilkos… Érdekes film, megvalósítás szerintem egy picit gyengére sikerült. Ennek ellenére bőven nézhető.

 

There Will Be Blood értékelés:

Az év filmje nekem biztos, hogy nem ez. Még csak nem is gondoltam rá hogy ez legyen. Engem annyira nem rántott magával. Tudom, hogy láttam, tudom hogy van, de ennyi. 6/10 lett csak sajnos. Azt is nyögvenyelősen. Persze nézzétek meg és döntsétek el, aztán osszátok meg a véleményeiteket. Kíváncsi vagyok rájuk, hogy csak én vagyok elfogult, vagy ez tényleg nem nagy durranás.

Hitman – A bérgyilkos

Most szembeszállok a kritikusokkal. Legalábbis a legtöbbel, ugyanis a legtöbben azt mondták, hogy gyenge, rossz, élvezhetetlen etc. NEM! Szerintem nem gyenge. Bár nyilván nem mondom, hogy WOÁÁH mekkora ŰBER film, nade azért gyengének sem nevezném. Amit kapásból kiemelnék, az a főszereplő (Timothy Olyphant) alakítása. Az érzelemmentes mozdulatok, arc ment neki rendesen.:) A történet sem rossz, de nem hozták ki belőle a maximumot, ami szerintem a rendezőnek tudható be. (Próbálom keresni a felelősöket:)) Mindenképp eyecandinak nevezném a lányt, durva jó teste van. Persze szerelmi szál természetesen nincs a filmbe (Na  akkor lennék izomkiakadva). Ez a lány pedig nem más, mit Olga Kurilenko. Ebben a filmben valami OMG, ahogyan kinéz, ez már egy nagy piros pont, amiért érdemes megnézni. Azért, ha nem ő játszaná Nikát, akkor is megérné a film, hogy megnézzük, ez pedig még egy kicsit dob is rajta. Összességében én nem húzom le, nekem egynek bejött, nem bántam meg, hogy megnéztem, ami némiképp jót jelentJ

 

Fentebb említettem a rendezést. Úgy gondolom, hogy a párbeszédes jelenetek nem az erőssége, iszonyatosan gyengére sikeredtek. Egyszerű néző mondaná is erre, hogy „oké, nincsenek jó párbeszédek, nade biztos vannak jó kis akciók”. Nade ezek sincsenek. Csoda, hogy egyáltalán ilyet is kihoztak ebből. Azért kíváncsi vagyok, hogy egy másik rendező mit hozott volna ki belőle. Szerintem a rendezőn igenis sok múlik, jöhetnek a kövek érteJ

 

Hitman értékelés:

Semmiképpen ne hallgassunk azokra, akik azt mondják, hogy ne nézzük meg. Inkább döntsétek el ti, és ha nem tetszett, akkor lehet osztani az igét. Nekem egy délutáni szórakozásnak megfelelt, így csak ösztönözni tudlak benneteket. Ha van rá lehetőségetek nyugodtan üljetek le és nézzétek meg. Eléggé megosztja a közönséget, és személyiségtől is függ, hogy ki hogyan emészti ezt meg. Én adok rá a 6/10-et

Sweeney Todd The Demon Barber of Fleet Street

Ez ilyen horror-musical. Ez az első film amit ebben a kategóriában láttam. Nem tudom ugyan, hogy mennyi ehhez hasonló film van, DE:

Amit erről tudni kell, hogy elég hosszú, és viszonylag kevés az értékelhető cselekmény benne. Tudni kell, hogy én személy szerint nem szeretem Deppet, és ebben sem alakít valami nagyot. Remélem nem csak az elfogultság beszél belőlem:).

Révén, hogy musical, énekelnek benne, Amivel elméletben semmi bajom, hiszen ha elkezdek nézni egy musicalt, azért valamit sejtek, DE:

Sokszor, és sokat énekelnek. Amivel még mindig nem lenne bajom, de valahogy van egy-két (három) olyan dal, ami valahogy nem hozza a kép hatást. Így az egyik elnyomja a másikat. Vannak benne viszont nagyon jól sikerült jelenetek.

Egy borbély, a felesége, és gyermekük élik mindennapjaikat. A férfi a legjobb borbély Londonban, az üzlete jól megy.

Benjamin Barker (Johhny Depp) ártatlanul kerül börtönbe Turphin bírónak (Alan Rickman) köszönhetően. 15 év múlva visszatér, és bosszút fogad a bíró ellen. Visszamegy régi lakásukba, előveszi a padlóba rejtett, hihetetlenül éles ezüst borotváit.

Barker utazótársa szerelmes lesz Turphin nevelt lányában, aki azonban még a szobáját sem hagyhatja el, így a románc majdhogynem reménytelen. Közben Barker majdnem mindenkit megöl aki az útjába kerül. Vannak jelenetek, amik kicsit bizarrak, de ez egy Burton film, amihez, hogy megállapítsuk elég egyetlen másodperc amiben Johhny Deppet, és Helena Bonham-Carter-t láthatjuk, akikről már-már azt hihetjük, hogy hullák, annyira fehérek a fekete és nyomasztó középkori Londonban. Lehet, hogy bennem van a hiba, de Mrs. Lovett (Helena Bonham-Carter) színészi alakítása messze felülmúlja Deppi bácsiét. Mondjuk némiképp segíti a karaktere is, de azért valljuk be, nem lehet könnyű eljátszani egy enyhén pszichopata nőt, aki a „legrosszabb pitét” süti Londonban.

 

Sweeney Todd értékelés:

Adok egy 6/10-et. A képek némiképp kiegyenlítik a hanggal való problémámat. Mindenki tök magas hangon énekelJ. Nem bántam meg, hogy megnéztem. Többször nemigen fogom. Persze a Johhny Depp rajongók imádni fogják Mit lehet is lehet szeretni benne?:O

The Invasion

Nem is tudom hol kezdjem. A kezdésről ugyanis ebben az esetben rossz élményem van. Úgy értem, alapsztori nem rossz. Jön egy vírus, megváltoztatja az embereket. Nem külsőleg, tehát mindenki marad ugyanolyan szép (vagy épp ronda:)) mint eredetileg. Hanem inkább a gondolkodásmód, és a felfogás változik az emberekben. Aki elkapja a vírust, rögtön máshogy viselkedik, máshogy látja a világot, más értékrendet képviselnek. És megpróbálnak mindent elkövetni, hogy terjesszék ezt a vírust. Azt mondják, hogy ezzel a világot szolgálják. A még egészséges emberek pedig minden erejükkel megakarják akadályozni, hogy mindenkit megfertőzzenek.

Amin én felháborodtam az-az, hogy hogyan került a vírus a földre, az USA-ba, hogy ki volt az aki először elkapta satöbbi. Nos, ezt igen könnyen megoldották: Lezuhant egy rből érkező amerikai űrrepülő. Na, mit szóltok? Mármint oké, hogy az űrből érkezett, de ha már ennyire sci-fi ez, hogy „vírus az űrből”, akkor kitalálhattak volna valami egyedibbet. Az első öt perc után pedig már szó sem esik erről a titokzatosnak semmiképpen nem mondható űrsikló. Jó lett volna valami olyasmi, ami jobban megmozgatja az emberek fantáziáját, valami olyasmi ami hitelesebbé teszi ezt az egészet.

 

The Invasion értékelés:

Mindezek ellenére nem volt rossz, egy ilyennel is gazdagabb lettem. Kár, hogy nem láttunk „többet”. Meg kár, hogy a végén mindenki megjavult, gyakorlatilag fél perc alatt. Így sajnos csak 5/10 lett. A magyar szinkronról meg inkább ne beszéljünk. A magyar cím pedig: Az Invázió. Tökjó.

Cashback

Ez egy olyan film, amire már az elején érdemes oda figyelni. Az első 3 perc miatt fogod végignézni. Emberünk szakít a barátnőjével, mert úgy gondolja, hogy nem tudja neki megadni azt, amire a csaj vágyakozik. Tehát a szokásos süket duma. (Az életben is útálom az ilyeneket…)  A csaj természetesen kiakad, rögtön összejön mással. Emberünk számára jöhet az álmatlanság. Így nyer plusz nyolc órát, amit hasznosan szeretne kihasználni: Elmegy egy helyi szupermarketbe dolgozni, éjszakai műszakban. Itt kezdődik számára a nagy fagyás, hiszen rájön, hogy megtudja állítani az időt. (Hoppá!) Amíg az idő áll, ő addig az éppen vásároló hölgyeket rajzolja le. Próbáltak egy kis humort is belevinni, de nevetni nem sokat fogunk, és szeretni sem ezért fogjuk. Ha egyáltalán ez az a fajta film amit szeretni lehet. Megnézzük, értelmezzük. Mondanivalója sincs igazából, csak úgy bele a vakvilágba.

CashBack értékelés:

Én személy szerint nem sajnálom a belefektetett időt.  A humorra visszatérve összejen kétszer nevettem el magamJ 6/10, de csak hogy ösztönözzelek benneteket. Tipikus egyszer meglehet nézni kategóriába tartozik. Yeah.